
December 5-én láttam a Tavaszébredés című darab stúdióváltozatát. A prózai előadást már láttam tavasszal, így most összehasonlításként beültem a musicalre is. Kétszer egymás után. Azt kell mondjam, totális mértékben megérte. Mindkét előadást végigsírtam, és ahogy írom ezt a bejegyzést, feltörnek az emlékek, ahogy Moritz kb 10 centiről az arcomba sírt, gyűlnek a könnyek a szemembe, és érzem, ahogy a szívem újra egyszerre dobban Moritz karakterével. Aztán Martha is eszembe jut, és szinte a bőrömön érzem az ütéseket.

Úgy vélem ez az a darab, amire minden középiskolás osztályt el KELL vinni. A történet annyira sokkoló, hogy az ember szinte összetörik a súlya alatt. És erre jön még a zene ereje és mondaivalója. Igazuk van azoknak, akik a zenét gyógyítónak, érzelemközlőnek tartják. Érzem a muzsikából áradó fájdalmat, lázadást, elnyomottságot, érzem a zenébe rejtett könnyeket, és mosolyokat, a gondok terhét.
A történet egy osztályról szól, akik szinte egy burokban nőnek fel. Azt hiszik, a gyermeket a gólya hozza, hogy a családon belüli testi és nemi erőszak természetes, és ha valakit nem vernek otthon a szülei, akkor nem is szeretik igazán. Meg kell felelniük a szülők meglehetősen prűd gondolkodásának, és a felnőttek elnyomása mellett nem kapnak már levegőt. Nem beszélnek a felnőttek a világ dolgiról, így ezek a fiatalok nem buták, csupán erősen tudatlanok. A felnőttek kitérnek a feltett kérdések válaszadsa elől, és úgy gondolják, amiről nem beszélnek, az nincs is.
Megbuktatnak egy gyereket az iskolában, csak mert egyel többen vannak, mint a megszabott létszám. A gyerek megfeszített munkával sem képes bekerülni a következő osztályba, mert a felnőttek így határoztak a teljesítményét figyelmen kívül hagyva. Ennek következtében a gyereket otthon megalázzák, amit ő nem képes elviselni, így öngyilkos lesz. Moritz története itt ér véget.
Martha a családon belüli erőszak áldozata. Édesapja minden nap megveri, ha nem teszi azt, amit ő szeretne. Nemi erőszakot is alkalmaz rajta. A lány a barátnőinek fakad ki, rengeteg szörnyű élmény olvasható ki a tekintetéből. Azt mondják neki a szülei, hogy azért bántják, mert szeretik.
Wendla a legtudatlanabb. Édesanyja folyamatosan ködösít a gyermek születésével kapcsolatban. Wendla nincs tisztában a sex következményeivel, sőt annak mibenlétével kapcsolatban sem hallott, még soha semmiről. Szerelmes Melchiorba, aki viszont szereti őt. Miután Wendla teherbe esik Melchiortól, anyja orvoshoz küldi, ahol az abortuszt nem éli túl.
Melchiort fellősségre vonják Moritz haláláért, és Wendla megrontásáért, így javító intézetbe kerül, ahol erőszakot alkalmaznak rajta társai, és ebbe valószínűséthetően beleőrül.
Ilse szintén egykorú ezen fiatalokkal, de annyi megrázkódtatás érte a családjában, hogy kénytelen az utcán keresni a kenyerét. Művészekhez, és pénzes emberekhez csapódik, akik testileg lelkileg kihasználják a fiatal lányt. Ebbe a helyzetbe a családja kényszerítette bele őt.
Ám ami a legmegrázóbb, az a Minden nő és Minden férfi karaktere. Két fiatal színész játsza ezen szerepeket egyszemélyben. Végtelenül megrázó, ahogy a kezdeti játékból egyre brutálisabb és önkényesebb vezetők születnek. A hatalom a fejükbe száll, és egyre kegyetlenebb módon fűzik a történet szálait. Személy szerint már a rettegés fogott el, ha a két szereplő valamelyike rám, vagy csak felém nézett...
Hihetetlen, hogy a darab alatt a háttérben olyan információkat kaphat az ember, hogy Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb hely a nemi erőszak és családon belüli erőszak tekintetében. Minden 4. lány és minden 7. fiú a családon belüli nemi erőszak áldozata, valamint a prostituáltak 70 %-a nemi erőszak áldozata volt mielőtt az utcán dolgozott... Borzalmas tényeket közölnek az emberrel. Csak zúdítják, és zúdítják az ember lelkére a fájdalmas és szívszorító igazságot. Fel kell ébrednünk, és meg kell védenünk azokat, akik ezen problémáktól szenvednek.
Biztos vagyok benne, hogy ezt a darabot, még nagyon sokszor meg fogom nézni. És ajánlom mindenkinek. Fontosnak tartom, hogy ezt is megtudjuk.
A darab után beszélgetni lehet a színészekkel. Meg lehet tudni, hogyan dolgozzák fel magukban ezeket a problémákat, mennyire küzdenek attól, hogy ilyen sorsokat kell eljátszaniuk. A színészek 20-23 év közöttiek, és az kell mondjam, megindítóan játszanak. Álljunk sorba a jegyekért! És segítsünk, ahol tudunk...
Íme egy Link, a Bíbor színű nyárról... <3
Annyi minden szarral kell még megküzdenem, egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem. Választok egyet. Melyik tetsszen? Melyik legyen a partnerem?